(Kérjük az, hogy, aki téves adatot fedez fel a naptárban, jelezze a következő címen: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. )
04.22.
Ezen a napon született
HUDÁKY GYULA (1881-1956) /MU – HD/ Kovászón
SEREGHY LÁSZLÓ (1888-1949) /MU – HD/ Nagydoboson
OLÁH KORNÉL (1905-1986) /HD/ Bácskeresztúron
Ezen a napon halt meg
CSURGOVICS BAZIL (1786-1845) /MU/ Nagylázon
DANILOVICS MIKLÓS (1781-1839) /MU/ Bereznán
SEREGÉLLY EMIL (1867-1910) /MU/
FEKETE LAJOS (1910-1946) /HD/ Jánkon
RÁKÓCZY FERENC (1894-1963) /MU – HD – EP/ Nyíregyházán
JELES KORNÉL (1886-1966) /MU – HD/ Nyírvasváriban
Ezen a napon szentelték pappá
SZÉKELY JÁNOS /NV – HD/ 1880-ban
A NYÍRACSÁDI TEMPLOM KINCSEI
Ónból készült szentségtartó kehely
A görögkatolikus templomokban az oltáron őrzik az Eukarisztiát, igaz csak egy szín alatt, az átváltoztatott kenyér alakjában. Erre azért van szükség, hogy a súlyos betegekhez bármikor el tudja a pap vinni Krisztus testét azok áldozásához. Falusi templomaink a 17-18. században fából készültek, s berendezéseik, liturgikus eszközeik szegényesek voltak. Sok helyen csak egy miseruhája és egy kelyhe volt a templomnak. Egyházunk szegénysége miatt a kelyheink sem készülhettek aranyozott ezüstből, mint a nagy székesegyházak kelyhei, hanem ónból készítették azt. Így volt ez Nyíracsádon is.
Templomunk egyik ősi kelyhe fennmaradt. A 18. század második felében, vagy a 19. század első felében készült. Szentségtartóként funkcionált, hiszen ráhelyezhető fedele van. Ugyanakkor lehetséges az is, hogy fatemplomunknak csak ez az egyetlen kelyhe volt, amit használtak a liturgián, s a szentmise után a szentség megőrzését szolgálta.
Méretei: talpának átmérője 10,5 cm, tetejének átmérője 11,2 cm, magassága 18,8 cm.
Antimenzion 1804
A keleti templom sajátossága, hogy az oltáron antimenzion található. Az antimenzion egy finom szövetből készült téglalap alakú kendő. A rajta levő kép Krisztusnak keresztről való levételét ábrázolja. A képet felírat környezi, ugyanaz, ami a Jézus halotti leplén, a plastynyicán szerepel: „Az istenfélő József levevén a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé, és illatos szerekkel ellátva új sírba helyezé.” A kendő valamelyik szent ereklyéjének egy kis darabját rejti viaszba foglalva. Az ereklyét a püspök helyezi be, ő szenteli meg nagycsütörtökön és pecsétjével is hitelesíti. Hagyományaink szerint csak ilyen, hitelesített antimenzionon szabad Liturgiát végezni.
A nyíracsádi templom antimenzionjának felirata román nyelven készült, de még – a románság által akkor használt – ószláv betűkkel. (Igaz, a nyíracsádi görögkatolikusok többségében ruszin származásúak voltak, s ószlávul miséztek, de a Nagyváradi Görögkatolikus Püspökséghez tartoztak, így onnan kapták az antimenziont.)
Külön érdekessége az ereklye-kendőnek, hogy szerepel rajta a készítéshez használt nyomódúc készítőjének neve: Georgius Beer, a készítés helye: Nagyszeben, illetve a készítés évének dátuma: 1734. – Sokáig az utóbbi évszámot tartottuk a nyíracsádi antimenzion szentelési évének. Ugyanakkor a rajta lévő szöveget vizsgálva a felszentelő püspök nevét is olvashatjuk rajta: Darabánth Ignác nagyváradi püspök. Ő viszont 1788 és 1805 között volt nagyváradi püspök. A két évszám közötti ellentmondás oka az, hogy egy 1734-ben készült nyomódúcot használtak sokáig erdélyi görögkatolikusok. Amikor szükség volt antimenzionra egy-egy templom felszentelésekor, akkor a régi dúcot használva nyomtatták azt az új kendőre. Csupán a központi rész, amely a felszentelő püspök nevét és a felszentelés évét jelzi, írták újra.
Terdik Szilveszter művészettörténészt a következőket közölte velünk az antimenzionnal kapcsolatban: „Ennek az antimenzionnak a nyomódúcát 1734-ben, a rajta olvasható dátum és szignó szerint Georgius Beer Nagyszebenben készítette. A megrendelő egy nemrégen publikált szerződés szerint Micu Klein fogarasi püspök. A jól sikerült nyomódúcot még a 19. század közepén is használták a fogarasi püspökök, de a jelek szerint a váradiak is. Az alsó felírat tartalma a következő: Megáldatott és megszenteltetett ő exelenciája, a dicsőséges és szentséges Ignatie Darabant nagyváradi püspök által, a magasságos Ferenc császár napjaiban, 1804-ben.”
Templomunkat 1809-ben egy nagyobb felújítás után újraszentelték. Talán akkor kapta a templom az antimenziont, bár az ereklyekendőt felszentelő püspök akkor már nem élt.
>
>>>
1739 |
|
|
Fából készült templomot szentel fel a közösség. |
1787 |
|
|
Bilkey Jánost nevezik ki parókusnak Popovics János megüresedett helyére. |
1781 |
|
|
Az első (fennmaradt) anyakönyvek megnyitásának kezdete. |
1793 |
|
|
Elkészül a templom ikonosztázionjának állványzata. A faragásokat egy debreceni fafaragó készítette el. |
1794 |
|
|
A képállvány ikonjainak festése |
1808 |
|
|
Torony épül a templomhoz. |
1815 |
|
Október 30. |
Bilkey János parókus halála. |
1816 |
|
|
Bilkey Gábor lesz az új parókus. |
1828 |
|
Schematizmus adatai |
A Nagyváradi Egyházmegye 1828-as schematizmusa szerint a görögkatolikusok száma: 1194. Acsádon: 1033, Mártonfalván: 132. Buzitán: 20, K.Bagoson: 9 görögkatolikust tartottak nyilván. Acsádon ekkor 58 római katolikus. 339 református és 45 zsidó vallású élt rajtuk kívül. |
1842 |
|
Schematizmus adatai |
Az 1842-43-ban kiadott országos összeírás szerint az Egyházközségnek 1663 tagja volt. Acsádon: 1407, Mártonfalván: 147, Asszonyrészen: 70, Buzitán: 14, Csonkáson: 19, K.Bagoson: 15 görögkatolikus élt. A településrészek írásmódja ekkor: Nyíracsád = „Atsád”, Asszonyrész = „Asszony-Rész”. |
1907 |
|
Április 14. |
A templom új harangjának felszentelése. A harangot néhai Pénzes György és neje Tóth Anna rendelte meg Novotni Antal temesvári harangöntő műhelyében. Súlya 245,5 kilogramm. A harangszentelést Kozma György váradi kerületi esperes végezte. A szentelésen a helybeli papokon, Bisztrán János parókuson és Sinka György segédlelkészen kívül részt vett még Székely János nyírábrányi parókus is. A harang az adományozók kérésére a „György” nevet kapta. |
1914 |
|
Március |
Az egyházközség 13 hold földet vásárolt meg temető céljára Kohner Adolf fiai cégtől holdanként 450 koronáért. Ez a temető a (mai) Kossuth utcában helyezkedik el. |
Május 28. |
Nagy György és neje Vizslóczki Anna saját költségükön keresztet állíttattak fel az új temetőben, amelyet ezen a napon szenteltek fel. A kereszt 250 koronába került. Az egyházközség az adakozók részére ingyen sírhelyet biztosított a temetőben a felállított kereszt előtt. |
1928 |
|
Október |
Három új harangot szentelnek fel a templom részére. A „György” nevű, 378 kilogrammos, „a” hangú harang a Pénzes György és Tóth Anna által 1907-ben adományozott harang átöntése volt. A harangok Valser Ferenc budapesti harangöntő műhelyében készültek. |
1955 |
|
Tavasz |
A templom kereszthajóval és új szentéllyel való bővítésének kezdete. A építkezés kőműves munkáit Ászlai László vezeti. |
1957 |
|
|
A templom belsejének kifestése Benke László jászberényi festőművész által. |
November 17. |
A kibővített templom felszentelése. A szentelést Dr. Rojkovich István helynök végezte. |
1967 |
|
Október 4. |
Dr. Dudás Miklós püspök atya látogatása a templombővítés 10. évfordulóján. |
2009 |
|
Október 1. |
|
2013 |
|
Április 21. |
Az 50. Hivatások Világnapján vendégünk volt Pásztor Richárd papnövendék, aki tanúságtételével szolgált. |
Április 22. |
Kocsis Fülöp püspök atya a Szent Piroska Görögkatolikus Általános Iskola diákjait és pedagógusait meglátogatva ünnepélyes püspöki liturgiát mutatott be. |
Április 23- |
A nyíregyházi Papnevelő Intézet növendékei és előjárói egyházközségünkbe látogatta. A szemináriumi kirándulás alkalmával, Szent György nagyvértanú ünnepén utrenyét, Szent Liturgiát és búzaszentelést végeztek a hívek nagy számú részvételével. |
Június 2. |
Kerékpárral zarándokoltunk Máriapócsra. Résztvevők: Gyulaházi Gyula, Nagy Jánosné, Nagy Ildikó, Lakatos Jánosné, Koleszár Tímea, Koleszár Anna, Németh Péter, Oláhné Konyári Mária, Tóth Elek. |
|
|
2014 |
|
|
|
2015 |
|
Március 19. |
A máriapócsi Könnyező Istenszülő ikon országjárásának egyik állomásaként községünkbe látogatott. |
Július 6-9. |
Az egyházmegyei zsolozsmástábor harmadik alkalommal került megrendezésre Nyíracsádon. Negyven zarándokot láttunk vendégül, akik az ország különböző területeiről érkeztek. Ez évben Erdélyből (Nagyváradról) is voltak velünk imádkozók. A tábor püspöki szent liturgiával ért véget, amelyet Kocsis Fülöp érsek-metroplita vezetett. |
>
>>>
Községünkben az Árpád-korban már éltek keleti szertartású keresztények. Ezt valószínűsíti az a tény, hogy XII. században téglából épült első templomot a „Szent Kereszt Fölmagasztalására” szentelték fel. (Ez később római katolikus, majd református templom lett). A két rítus egyidejű jelenlétének jele az is, hogy 7 kilométerre egy másik tégla templom is épült ugyanebben a korban (Guthi templom). A latin rítus térnyerése után a környék keleti szertartású keresztényei beolvadtak a katolikus egyházba.
A török idők vége felé, majd az ország felszabadítása után intenzív betelepítés folyt a területen a 17-18. század fordulóján. Nyíracsádra főleg Kárpátaljáról és a Felvidékről jöttek ruszin nemzetiségű görögkatolikusok. A község lakosságának fele az 1740. évi pestisjárványban meghalt. Ez után ismét érkeztek ruszin telepesek a faluba. Néhány román eredetű család is került a községbe a 19. század folyamán.
A források szerint az egyházközséget 1711 után alapították. Egy 1777-es összeírás szól arról, hogy fatemplomot építettek 1739-ben, amit 1761-ben felújítottak. Ekkor 220 fő befogadására volt alkalmas. Természetesen ez nem ülő-, hanem állóhelyet jelentett, hiszen padok nem voltak a templomban. A 18. század végén már szilárd anyagból készült templomot említenek a források. Az épülés évét nem ismerjük, de 1784-ben már javításra szorult. Ez a templom 250 embert tudott befogadni. Torony 1809-ben épült. Az ikonosztáziont 1793-ban egy debreceni asztalos faragta. A képállvány képeit ismeretlen művész festette 1794-ben. Az Egyházközség anyakönyvei 1787-től vannak meg. Sajnos az irattár 1920 előtti iratai eltűntek.
Nyíracsád görögkatolikusai, ószláv liturgikus nyelvük ellenére, a Nagyváradi Egyházmegyéhez tartoztak annak megalapítása (1777) után. A Hajdúdorogi Egyházmegye létrejöttekor (1912) az Egyházközség átkerült az új püspökségbe. Az első világháborút követő román megszállás alatt újra a Nagyváradi Egyházmegyéhez kapcsolták 1918 decemberétől. A román hadsereg kivonulásakor az akkori - román érzelmű - parókus a katonasággal távozott. Ekkor vihette magával a közösség levéltárát. 1920 áprilisában ismét a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez került vissza a parókia.
A templomot 1954-1957 között kereszthajóval bővítették. A jelenlegi falfestmények bizánci stílusban 1999-ben készültek el. A képeket Mihael Pascariu festette.